Hétvége ellenére kelés hajnali 7:30-kor, reggeli 8-kor aztán össznépi kirándulás Kórnik városába, ami kb 20 km-re van Poznantól. Sajnos elég hűvös napunk volt, az eső is néha elkezdett esni…. Először a kastélyt néztük meg ami belülről elég jól nézett ki, a padlózat volt igazából nagyon giccses, a többi része a kastélynak olyan mint kb otthon, nekem nem volt nagy szám, de a lengyeleknek az, mivel nekik csak nincs sok ilyen épületük. Aztán kis séta az arborétumban ami valójában csak egy nagy park, nagyon érdekes volt….. :). Ezzel el is ment a nap fele, így hát mentünk ebédelni az ottani egyik helyi étterembe, majd 1 órás semmittevés (de tényleg nincs abba a városban semmi:)) majd pedig buszra és át Rogalin kastélyához amit viszont felújítanak ezért csak kívülről néztük meg, nah meg persze, hogy ott is esett az eső, így hát csak egy „kis” fél órás sétát tettünk a parkban majd pedig busz és irány vissza Poznanban. Bevásároltunk az egyik város széli szupermarketben a másnapi mókához aztán este Emilia (a sulitól kapott mentorunk) főzött nekünk lengyel nemzeti kaját ami kb nekem a derelyére hasonlított csak nem lekvárral, hanem hússal meg krumplival meg zöldséges körettel. Közösen készítette el a csapat, de így is kb 11-re lettünk kész vele, mert hát hogy is mondjam, az itteni konyha felszereltsége kb kimerül 3 nem túl nagy teljesítményű főzőlapban…. Közben iszogatás és hát ikerült mindenkinek sztem elég szépen kinézni az este végére. Másnap sem volt pihenés, mert most Poznanba tettünk egy rövidke kis sétát az óvárosban jóformán csak, délben volt valami színjáték a városházán, nem nagyon érettük az egészet, de azért jót röhögtünk az egészen. Majd pedig a leggiccsesebb templomot néztünk meg a városban, végül pedig a város kialakulásáról hallgathattunk meg rendkívül érdekfeszítő fél órás előadást ahol makettek segítségével próbálták bemutatni hogyan is lett Poznanból az ami ma most valójában. Este pedig következett a magyarok bemutatkozása. Főztünk nekik gulyás levest, ami a már fentebb is taglalt okokból elég lassan készült el, de legalább kész lett és nagyrészt én csináltam:) és ez volt életem első gulyása és kb fél óra alatt el is fogyott, szóval ízlett nekik:). Peti is segített felvágni az elején a hozzávalókat de a főzést azt kb én csináltam, néha belekóstolt ő is meg Zoé is (a 3. magyar aki az ELTE-ről jött) aztán közösen megbeszéltük mi kéne még, hogy jó legyen. Zoé csinált madártejet, Petinek volt törkölypálinkája meg vettünk itt tokaji aszút, ezeket mind megkóstoltattuk velük, mondanom sem kell, hogy a pálesz nem nagyon tetszett nekik:). Aztán kaja közben még volt tradicionális magyar zene. Szerencsére minden jól sikerült csak már mindenki nagyon fáradt volt,így további nagy ivászat nem követte az estét, de sztem jó is volt ez így. Kártyáztunk még kicsit (sajna nem magyarral, mert az nincs is nálunk + sokan is voltunk ahhoz). A németek hoztak valami bugyuta kártyát, de azért jól elszórakoztunk vele:). Ennyi volt az első hét, folyt köv, hamarosan:).
